Egy friss tanulmány szerint a tudósok jelentősen több mikroműanyagot azonosítottak 2024-ben elhunyt személyek agyi szövetmintáiban, mint egy évtizeddel korábban.
A kutatást a Nature Medicine tudományos folyóirat publikálta, és a mikro- és nanoműanyagok (MNP) relatív eloszlását vizsgálta elhunyt emberek veséiben, májában és agyában. Az eredmények szerint a mikroműanyagok elsősorban az agyban halmozódtak fel a 2024-es szövetmintákban.
Mit nevezünk mikroműanyagnak?
A mikroműanyagok olyan, 5 mm-nél kisebb műanyagdarabkák, amelyek gyöngyök, szálak, szemcsék, pelyhek vagy pelletek formájában lehetnek jelen a környezetben. A nanoműanyagok ennél is kisebb, 1–100 nm méretű részecskék. Ahhoz, hogy megértsük, miért veszélyesek ezek az apró műanyagtöredékek, érdemes megvizsgálni, honnan származnak és milyen hatással lehetnek az emberi szervezetre.
Az elmúlt közel száz évben a műanyaggyártás folyamatosan növekedett. Napjainkban szinte mindenhol jelen vannak: az épületszigetelésekben, csatornacsövekben, járművekben és az okoseszközökben is. A csomagolóipar pedig az egyik legnagyobb műanyag-felhasználó. Ugyanakkor az előállított műanyagok mindössze 10%-a kerül újrahasznosításra, a maradék hulladékként végzi és a környezetbe jut.
Miért veszélyesek a mikroműanyagok?
A műanyagok kémiai szerkezetük miatt rendkívül ellenállók, nem bomlanak le, hanem aprózódva tovább terjednek a környezetben. Bejutva a táplálékláncba csökkenthetik az élőlények szaporodási képességeit, növelhetik a mutációk esélyét és felhalmozódhatnak az élő szervezetekben, beleértve az emberi testet is.
Az emberi egészségre gyakorolt hatásuk még nem teljesen ismert. A jelen tanulmány 53 boncolásból származó szövetmintát elemzett, melyek 2016-os és 2024-es adatokból származnak. A 2024-es máj- és vesemintákban közel azonos mikroműanyag-koncentrációt mértek (433 és 404 μg/g), a májban enyhe növekedés mutatkozott. Az agyszövetek esetében viszont jelentős emelkedést figyeltek meg: a 2024-es mintákban a koncentráció 4917 μg/g volt, ami 50%-kal magasabb a 2016-ban mért 3345 μg/g értéknél.
A különböző műanyagtípusok megoszlását is vizsgálták. Az eredmények szerint a polietilén (PE) aránya volt a legmagasabb, különösen az agyszövetekben. Ezen kívül a polivinil-klorid (PVC), a polipropilén (PP) és a sztirol-butadién gumi (SBR) koncentrációja is növekedett 2024-re, főként a májban és az agyban.
A kutatás során azt is megfigyelték, hogy a demenciában szenvedő személyek agyszöveteiben magasabb volt az összműanyag-koncentráció, mint azokéban, akik nem szenvedtek ebben a betegségben. Azonban egyelőre nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a mikroműanyagok szerepet játszanak a demencia kialakulásában.
Korábbi kutatások már kimutatták a mikroműanyagok jelenlétét az emberi belekben, a tüdőben és a méhlepényben is.
Az újabb vizsgálati technikák lehetővé tették az apróbb műanyagrészecskék azonosítását is. Az agyszövetekben 100–200 nm méretű, szilánkszerű és pehely alakú műanyagdarabokat találtak.
A környezetben növekvő műanyag-koncentráció és az emberi szervezetben kimutatott mikroműanyag-szint egyértelmű összefüggést mutat. Az eddigi eredmények szerint a felhalmozódó részecskék többsége polietilén-alapú. Annak pontosabb megértéséhez, hogy ezek a szennyeződések milyen hatással vannak az idegrendszerre és más betegségek kialakulására, további, nagyobb mintaszámú és fejlettebb analitikai módszerekkel végzett kutatásokra lesz szükség.
Mit tehetünk?
A mikroműanyagok csökkentése érdekében érdemes tudatosan minimalizálni a műanyaghasználatot. Válasszunk többször használatos alternatívákat az egyszer használatos műanyagok helyett, például textiltáskát, üveg- vagy fémkulacsot. Figyeljünk a ruházatunkra is, mivel a szintetikus anyagok mosás során mikroműanyagokat bocsátanak ki – érdemes természetes szálakból készült ruhákat választani. Támogassuk a fenntartható csomagolású termékeket, és lehetőség szerint kerüljük a műanyag csomagolású élelmiszereket. Emellett a megfelelő hulladékkezelés és a műanyag újrahasznosítása is kulcsfontosságú.
